A település története
A település Kemenesalja északkeleti részén, a Marcal folyó mentén helyezkedik el. Itt folyik a Bittva is. Pápától észak-nyugatra, országúton mintegy 20 kilométernyire található a község. Régi idők óta lakott hely, de hiteles történelmi adatok azonban csak a XIII. század környékéről vannak. Nevét először egy 1268-as oklevélben említik meg Gencs, Gench, Guench neveken, úgy emlékeznek meg róla, mint a pápóci prépostság és ágostonos-paulinus perjelség birtokáról. Hajdanában a feneketlen ingovány és mocsárvilág természetes védelmül szolgált a tatár-török dúlástól az 1848-49. évi szabadságharcig. Egy feljegyzés szerint az itteni erdőben pihent meg Napóleon híres serege, majd Pápa felé haladva sok lovas elmerült a Marcal ingoványaiban. A falu nemeseké és vasvári jobbágyoké volt. Először a Héder-család és annak leszármazói, a Kőcsky-család volt a földesura. A prépostságnak a Nádasd-nembeli gersei Pethő Margit adományozta, később a Károlyi-, Hertelendy-, Gömbös-, Kisfaludy-családok birtokolták, majd egyházi birtok lett.
A Magyargencs nevet az 1700-as évektől viseli. Hajdan még Vas megyéhez tartozott, 1951-ben került Veszprém megyébe. Az akkori népszámlálási adatok még 1460 főről tesznek említést, jelenleg 660 fő lakosa van.
Magyargencs hajdan jelentős közigazgatási központ volt, de most is számos oktatási, művelődési és egészségügyi közintézmény működik, hozzájárulva a településen – és vonzáskörzetében – élők színvonalas ellátásához, kiszolgálásához.
